A bejegyzés címe akár "szentimentalista vidéki lány a városban" is lehetne, hiszen ez a poszt egy kicsit ma rólam is fog szólni. Arról, hogy a fővárostól távolabb felnőve az ember a későbbiekben is (amikor már igazi urbánus eltet él) mennyire igényli a csendet, a nyugis pillanatokat, a rejtekhelyeket és hogy ez mennyire formálja bennem mindazt, hogy mi is az amit szépnek, izgalmasnak és meghittnek találok, amit szeretnék megosztani mindenkivel, de kizárólag a sajátomnak is akarom érezni. 

Szerintem picit máshogy közelítem meg az esküvőket és lánybúcsúkat, amiket szervezek, mint mások. Leginkább az élményre koncentrálok egy -egy esemény tervezésekor. Ezek az impulzusok pedig legtöbbször személyes élményekből táplálkoznak. Az egyéni, pedig ebben az esetben a háztetőkkel kialakított különleges kapcsolatom.... és bár nem mondanám, hogy nem vagyok tériszonyos, a látvány mindig elfeledteti velem, hogy mitől is kellene félnem.

Héderelés és munka a budapesti háztetőkön:

Minden esemény egyik alapköve a megfelelő helyszín kiválasztása. Ez pedig nem csak a létszámot, az ültetést és egyéb számszerű dolgokat határozza meg, hanem a hangulatot, a stílust és akár a menyasszonyi ruhát is. Éppen ezért egy különleges helyszín kiválasztása fél siker lehet egy eseményen. 

Bár Budapesten is egyre több a háztetők felett kialakított terasz, bár, hotel, sajnos a városlakók között még nem olyan elterjedtek a közös teraszok, mint a déli országokban vagy a tengerentúli nagy városokban. A teraszokon és tetőkön tartott rendezvények, legyen ez egy randi vagy egy eljegyzési party mindig különleges érzés, hiszen a városból kiszakadva, egy csendesebb , nyugodtabb helyre érkezünk. Nagy szerelmeim ezek a helyek, remélem minél nagyobb igény lesz az ilyen eseményekre a közeljövőben. :)

Kitti

 képek: pinterest.com